Kaptam mailt és hozzászólásba is hogy írjak arról hogy miért,hogy megyek ki Angliába.és most leírom a kis történetem.:)
Eléggé régóta lógott a levegőbe,hogy külföldre szeretnénk menni a barátommal.Neki a bátyja már kint volt,szóval a kezdő lökés megvolt.Majd augusztus végén jött a hír hogy a Gábor akkor mehet.Én még azért nem mehettem mert egyenlőre egy szobába laknak,és akarva akaratlanul se tudtam volna hol aludni.
Rettentő érzés amikor távol van az akit nagyon szeretsz,és még csak esély sincs rá hogy idő előtt látod,max skypon.
Aztán múlt héten jött egy üzenet hogy November 14-n indulandusz van!És legszívesebben már aznap elindultam volna.A legelső gondoltam hogy a cuccaim hogy fognak beférni a bőröndömbe? :D Annyi minden kavargott a fejembe,kb a fél szobámat már összerámoltam,és a fele ruháimat kidobtam.Hatalmas élmény lesz,és alig várom!:) Szerencsére nem csak én vagyok így,olvasok jó pár bloggert aki nem itthon él,és valahogy az ő pozitív hozzáállásuk a dolgokhoz nekem is meghozta a kalandvágyam.És most már nem a bőröndök a legnagyobb gondjaim:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése